Grencsó Collectiva Lewis Jordannal

Ajánlani sem merem, hogy megnézd a szar kis videóim a koncertről, sokkal jobb technikai, felfogásbeli és minden egyéb szempontbol profibbakat láthatsz a mvawe archivumban. István oldalán -www.grencso.hu- is igen jó videók vannak. (kedvencem a kis macskaköves "ulica kommuniszticseszkájan" készült darab.)


MEDIAWAVE 65. webtévé
"Azt mondd meg vasutas, miért lyukas a garas" (Grencsó István)

A zenekar az elmúlt 25 év alatt számos sikeres koncertet tartott itthon és a határainkon túl is. A közelmúltban megjelent album a Szőttes fekete-fehéren felvételeit is egy élő fellépésen rögzítették, Győrben a Mediawave Fesztiválon.

Az album meghallgatása után gyorsan kiderül, hogy a lemez címe sokkal inkább az egyértelműségre utal (a dolgok feketén-fehéren), mint sem a színtelenségre. A produkció egyértelműen utal arra, hogy aki összhangban kíván lenni korunk zenei elvárásaival, annak jó közelítéssel ebben az irányban kell haladnia.
Éppúgy egyértelmű, hogy repertoárt Grencsó kompozíciói uralják, mint az, hogy most a kizárólagos lírafelelős Lewis Jordan. Bár egy számot a csapat harsonása (Hans van Vliet) is komponált, a Ripsz-ropsz-ot. Valamint az album záró tételében szerzőség tekintetében az egész Kollektíva keze benne van.
Ebben a produkcióban a múlt, a jelen és a jövő egyaránt jelen van. A szerzeményekben ugyanúgy felsejlik egy 8-10 évvel ezelőtti koncert lenyomata, mint a tegnap reggel a buszmegállóban mellettünk elsuhanó lány mosolya. Vagyis egyes kompozíciók sajátos rétegződésnek köszönhetően egyszerre élheti meg a három idősíkot a hallgató.
Közreműködnek: Lewis Jordan -altszaxofon, versek, Grencsó István -tenorszaxofon, altfuvola, Hans van Vliet -harsona, trombita, Hock Ernő – bőgő, basszusgitár, Jeszenszky György -dob, konga, G. Szabó Hunor –dob és Márkos Albert –violoncello
gondola
Szerző/Előadó:Grencsó Open Collective with Lewis Jordan
Cím:Szőttes fekete-fehérben (P) 2009
Istvánnal a MEDIAWAVE Fesztiválon ismerkedtem meg 1993-ban. (...) Számomra István azzal a szellemiséggel közelíti meg a zenét, amely engem leginkább foglalkoztat. A „szabad zenét” ugyanúgy értelmezi, ahogy az bennem is rezonál: van benne szenvedély, energia és szívből jön. Szerzeményei és kifejezési szabadsága együtt vezetnek el egy kompromisszummentes és érzékeny élményhez.
Lewis Jordan
Vagyis: „Szőttes fekete fehérben”. A poénos cím nem csak a Grencsó Open Collective műhelyére, de a CD-n hallható zenék sokszálú szövetére is utal.
A zenekar neve is sokat mondó: itt egy formai és művészeti szempontból is „nyitott közösség” zenél, átengedve magát a közös muzsikálás által szövődő gondolatoknak és hangulatoknak. Ennek halmaza ez az izgalmas, felületesen nem átfogható free-jazz, mely elsőrangú hangszeresek alkotásaként, komponált formában ugyan – de szinte előttünk, mégis a pillanat varázsa által születik meg.
Lewis Jordan -altszaxofon, versek, Grencsó István -tenorszaxofon, altfuvola, Hans van Vliet -harsona, trombita, Hock Ernő – bőgő, basszusgitár, Jeszenszky György -dob, konga, G. Szabó Hunor –dob és Márkos Albert –cselló, a győri Mediawave Fesztiválon, a Petőfi Sándor Művelődési Házban 2009. április 30. és május 2. között rögzítette a most megjelent BMC-kiadványon hallható anyagot. Maga, a lemezt létrehozó együttműködés is ehhez a fesztiválhoz kötődik - hiszen a két elsőrangú szaxofonos: Jordan és Grencsó itt ismerkedett meg, még 1993-ban.
Az avantgard magyar jazz kiemelkedő alakja, az idén éppen 25. esztendős „Kollektíva” életre hívója, és a sokoldalú afro-amerikai muzsikus gyorsan megtalálta a közös hangot, játszottak is együtt, és aztán a lehetőséget az évek óta tervezett közös lemezkészítéshez, és ennek hangzó dokumentuma a „Szőttes fekete-fehérben”. kecskenet

Fekete-fehér jazz szőttes
2009. október 12.
Grencsó István és Lewis Jordan közös albuma a napokban jelent meg a BMC gondozásában.

Az 53 éves Grencsó István szaxofonos, fuvolista, zenekarvezető örök kísérletező. Művészi elképzeléseit megvalósító együttesét - különböző inkarnációkban - Kollektíva néven szerepelteti 1984 óta. Különlegesen nyitott alkotó, aki nem csak a jazz határait hágja át játszi könnyedséggel, hanem a társművészetek felé is mindig keresi a kapcsolatot.
Grencsó 15 éve a Mediawave fesztiválon ismerkedett meg Lewis Jordan amerikai szaxofonossal és költővel, akivel össze is barátkoztak, és 2008-ban újra együtt szerepeltek. Ekkor határozták el, hogy az idei Mediawave alkalmából közös lemezt vesznek fel, mely szeptemberben meg is jelent a Budapest Music Center kiadásában. A lemez címe arra utal, hogy Jordan személyén keresztül a blues és az afro-amerikai jazz hagyománya közvetlenül szövődik össze Grencsó és a Nyitott Kollektíva tagjainak zenéjével. Fidelio
http://www.fidelio.hu/jazz_vilagzene/jatek/fekete_feher_jazz_szottes.aspx

Lewis Jordan & Grencsó Kollektiva 009.04.29. 20:30
MEDIAWAVE FESZTIVÁL' 2009

Lewis Jordan - szaxofon, szöveg
Grencsó István - reeds
Hans van Vliet - posan
Hock Ernő - double bass
G. Szabó Hunor - drums

Javaink csekélyke hasznosulása
A terasz.hu online kulturális magazin cikke

2009-ben közel 3000 magyarországi rendezvény szervezői állították magukról azt, hogy fesztivált készítettek, ám ez a szám a tizedére csökkent volna, ha ezek a fesztiválok átestek volna egy egzakt, szakmai minősítésen, s akkor világosan elkülönülhetne egy programsorozat a fesztiváltól, s az sem lenne mindegy, hogy a dinnye köré szerveződik valami, vagy Alexander Balanescu muzsikája áll a középpontban.


Grencsó István bevállalásai dzsesszlemezen

CD
Vannak olyan dzsesszlemezek, amelyek hallatlanul egyneműek, azonos zenei eszközök és megoldások jellemzik őket mindvégig.
Ebben az esetben az egyneműség nem pejoratív fogalom, az ilyen lemezek mindig az otthonosság és bizonyos értelemben a biztonság érzését keltik a hallgatóban.
Grencsó István új CD-je, a Szőttes fekete-fehérben viszont ennek éppen az ellenkezője. Csupa kaland, méghozzá mindvégig. Olyan zenét hallhatunk ezen a lemezen, amely a dzsessz legkülönfélébb útjait és iskoláit idézi. Van ebben bop, mainstream, van avantgárd, free és egy erős etno, azaz folklorisztikus vonal is. Ráadásul az együttesben játszó amerikai szaxofonos, Lewis Jordan elmondja néhány versét is egy-egy kompozíció részként.
A költészet és a szavalatok beépítése a zenébe igazából az 1960-as évek végén felerősödő black music nevű irányzat jellemzője volt. A black music egyébként nem nevezte magát dzsessznek, azaz megtagadta a dzsessz műfajcsaládjához tartozását, jóllehet alapvetően a dzsessz elemei vel operált. Paradox módon azonban épp a média és a kulturális kereskedelem által felkarolt dzsessz ellenében jött létre, egy ősi, spirituális tudás és az oda vezető zenei utak kitaposására.
Érdemes még idebiggyeszteni, hogy egyes számokban megszólal a szájharmonika is, amely a bluest mint a valaha volt amerikai fekete folklór romlatlan világát hivatott itt felidézni.
Sűrű és igen gazdagon rétegzett zenei anyag hallható a lemezen, amelyen szinte állandó változásban van minden. Hol a bop, hol az avantgárd, hol a free jazz elemei kerekednek felül a muzsikában, s ehhez alkalmazkodik természetesen a zene ritmusa, de az improvizációk karaktere és logikája is. Fura, de hatásos effektusa a lemeznek, hogy időnként valóban úgy tűnik fel, mintha a zene egyenesen a káosz irányába tartana, miközben jól érzékelhető, mennyire gondosan kimunkált szerkezetű muzsika, s milyen kötött és megkomponált passzusok bújnak benne, ezek az együttesnek a megfelelő tájolási pontok és a kapaszkodók.
A Szőttes fekete-fehérben afféle úttörő lemeznek is tekinthető Magyarországon, ilyen zenét, amely egyfelől a dzsessz különféle iskoláinak alapvető ismeretét követeli meg, s rendkívüli invenciózusságot igényel, nem nagyon játszik senki. No nem azért, mintha nem lenne ismeret és invenció, ám a hazai muzsikusok jelentős része kockázatosnak tartja az ilyen kísérleteket. Grencsó Istvántól viszont korábban sem volt idegen az effajta bevállalás, tessék csak meghallgatni például azt a lemezét, amelyet az orosz punkrock avantgárd együttessel, a Deti Picassóval készített.
Létrehozás ideje: 2009-10-01 Szerző: Sinkovics Ferenc magyarhirlap