A terasz.hu online kulturális magazin cikke
2009-ben közel 3000 magyarországi rendezvény szervezői állították magukról azt, hogy fesztivált készítettek, ám ez a szám a tizedére csökkent volna, ha ezek a fesztiválok átestek volna egy egzakt, szakmai minősítésen, s akkor világosan elkülönülhetne egy programsorozat a fesztiváltól, s az sem lenne mindegy, hogy a dinnye köré szerveződik valami, vagy Alexander Balanescu muzsikája áll a középpontban.
Grencsó István bevállalásai dzsesszlemezen
CD
Vannak olyan dzsesszlemezek, amelyek hallatlanul egyneműek, azonos zenei eszközök és megoldások jellemzik őket mindvégig.
Ebben az esetben az egyneműség nem pejoratív fogalom, az ilyen lemezek mindig az otthonosság és bizonyos értelemben a biztonság érzését keltik a hallgatóban.
Grencsó István új CD-je, a Szőttes fekete-fehérben viszont ennek éppen az ellenkezője. Csupa kaland, méghozzá mindvégig. Olyan zenét hallhatunk ezen a lemezen, amely a dzsessz legkülönfélébb útjait és iskoláit idézi. Van ebben bop, mainstream, van avantgárd, free és egy erős etno, azaz folklorisztikus vonal is. Ráadásul az együttesben játszó amerikai szaxofonos, Lewis Jordan elmondja néhány versét is egy-egy kompozíció részként.
A költészet és a szavalatok beépítése a zenébe igazából az 1960-as évek végén felerősödő black music nevű irányzat jellemzője volt. A black music egyébként nem nevezte magát dzsessznek, azaz megtagadta a dzsessz műfajcsaládjához tartozását, jóllehet alapvetően a dzsessz elemei vel operált. Paradox módon azonban épp a média és a kulturális kereskedelem által felkarolt dzsessz ellenében jött létre, egy ősi, spirituális tudás és az oda vezető zenei utak kitaposására.
Érdemes még idebiggyeszteni, hogy egyes számokban megszólal a szájharmonika is, amely a bluest mint a valaha volt amerikai fekete folklór romlatlan világát hivatott itt felidézni.
Sűrű és igen gazdagon rétegzett zenei anyag hallható a lemezen, amelyen szinte állandó változásban van minden. Hol a bop, hol az avantgárd, hol a free jazz elemei kerekednek felül a muzsikában, s ehhez alkalmazkodik természetesen a zene ritmusa, de az improvizációk karaktere és logikája is. Fura, de hatásos effektusa a lemeznek, hogy időnként valóban úgy tűnik fel, mintha a zene egyenesen a káosz irányába tartana, miközben jól érzékelhető, mennyire gondosan kimunkált szerkezetű muzsika, s milyen kötött és megkomponált passzusok bújnak benne, ezek az együttesnek a megfelelő tájolási pontok és a kapaszkodók.
A Szőttes fekete-fehérben afféle úttörő lemeznek is tekinthető Magyarországon, ilyen zenét, amely egyfelől a dzsessz különféle iskoláinak alapvető ismeretét követeli meg, s rendkívüli invenciózusságot igényel, nem nagyon játszik senki. No nem azért, mintha nem lenne ismeret és invenció, ám a hazai muzsikusok jelentős része kockázatosnak tartja az ilyen kísérleteket. Grencsó Istvántól viszont korábban sem volt idegen az effajta bevállalás, tessék csak meghallgatni például azt a lemezét, amelyet az orosz punkrock avantgárd együttessel, a Deti Picassóval készített.
Létrehozás ideje: 2009-10-01 Szerző: Sinkovics Ferenc magyarhirlap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése